Krónika
2014 IV. 05
A téli fagyok elmúltával ez a csapdázási szezon is véget ért, az olvadás miatt a prémes állatok tavaszi vedlésének kezdetéig már csak puskával van esélye a téli szezonban kevésbé szerencsés vadászoknak jövedelmet jelentő prémekhez jutni. A Blond River most kifejezetten jó lehetőséget nyújt a puskás hódvadászathoz, de a sikeres prémszerzéshez az ügyesség mellet elengedhetetlen a biztos fegyverkezelés is. A vadászok a Blond River Randezvoust ezúttal is nyüzsgő élettel töltik meg, hogy aztán ismét elszéledve járják a saját útjukat, azért, hogy a következő vadászidény után ismét visszatérjenek. Ez az élet körforgása a prémvadászok számára, évről évre, amíg csak fel bírják húzni a csapdát és a puska kakasát... -- Dr.Batta József Tamás PhD
2013 VI. 16
Kedves olvasó!
A Blondriver Randezvous létrehozásának egyik fontos személyisége Doki, akinek tollából megkaphatjuk azt az indíttatást, hangulatot amely miatt kedves lesz számunkra ez az esemény. Írásait naplószerűen itt tesszük közzé. Indításként megismerteti velünk a találkozó hátterét. (Wasicuya)
A prémvadászat soha nem volt könnyű kereset, mostanság azonban igazán nehéz idők járnak azokra, akik a vadonból szerzik megélhetésüket. A hódprém ára folyamatosan esik, a hegyi randezvous helyek pedig sorra elnéptelenednek, mivel Nagymedve összefogta a környező indián törzseket, megerősítve a teritóriumuk feletti ellenőrzést. Így ha az ember el akarja adni a prémjeit, fel akarja tölteni a készleteit, bizony le kell ereszkednie a folyóig, a Blond River Randezvous-hoz. Az indiánok azt tartják, hogy Matho Tanka törzsfőnök legyőzhetetlen, mert varázsló és nem csak hatalmas szellemeket állított maga mellé, de képes megidézni a valaha élt legnagyobb harcosok szellemét is, akik vele együtt vonulnak csatába. Ezért csatlakoznak hozzá a környező törzsek és ezért tudja egységbe kovácsolni az egyébként széthúzó törzsfőnököket. Azt beszélik, hogy egy vadásznak, Wasicuyanak sikerült a bizalmába férkőzni, és kapott tőle egy varázspipát, a Canunpa Wakan Vanbli Sapat, azzal, hogy válassza ki azt a fehér vadászt, aki méltó a pipa birtoklására és aki képes megbékíteni a fehér embert az erdő, a vizek szellemeivel és a szellemvilág törvényeivel, aki ennek a pipának az erejével képes békét teremteni majd az erdőket járó emberek között.
Doki
A múltat visszahozni nem lehet, de megidézni igen. Az utolsó határvidékek is a fehér emberek birtokába kerültek. Az indiánoknak kijelölt területek pedig legszegényesebb vidékeken találhatóak. A többi területet a fehérek szinte kifosztják, a bölényeket halomra gyilkolják, fáit kivágják hegyein keresztül vasutat vágnak. Nemcsoda, ha az indiánok legalább a azon a kis megmaradt földjükön nem szívesen látnak bennünket. A prémek ára sem volt még soha ilyen alacsony.
A nagy prémvadász-találkozóknak vége, már a prémvadászatot is csak azért űzik még egy páran, mert szeretik ezt az életmódot, hasznot már nem remélhetnek belőle. Egy maroknyi elszánt erdei ember azonban szembe száll az idővel, megpróbálja a lehetetlent, helyrehozni a múlt hibáit, kibékülni az indiánokkal, felvirágoztatni a múltban jól menő foglalkozást. Ezért gyűltek össze a Szőke folyó partján egy elhagyott erőd mellett.
Az első nap este majdnem mindenki megérkezett és serényen a tábor felállításának láttak. Az erődben egyébként nem volt semmi élet, leszámítva a denevéreket és az indiánoktól megszökött sárga kutyát. Ez utóbbi miatt az élelmet úgy kellett felakasztani egy fára, hogy az ne érje el. Meg sem fordult a fejükben, hogy lelőjék, mivel barátságos jószágnak látszott, és egyébként is jelezte, ha valaki közeledik. Később persze galibát is okozott, mert jobb híján megrágta a lőporos szarut, amiről a vadászok nem gondolták, hogy ízleni fog az ebnek. Azért meg kell említeni, hogy még az ide úton is történhettek egyesekkel kalandok, például Misó testén csúnya véraláfutások keletkeztek. De mivel nem akarta elárulni keletkezésük történetét, így csak a képzeletünkre lett bízva, hogy medvetámadás során, vagy ami valószínűbb kocsmai verekedésben szerezte-e. Az igazságot pedig nemigen fogjuk megtudni. Mindenesetre a fájdalmait elég jól leplezte, amiben segítségére volt egy kis tüzesvíz. És hogy titkolja mennyire nincs jó állapotban, még a Szőkefolyó felderítésére is vállalkozott, Wasicuyával. Az esti tábortűznél aztán hosszas beszélgetések, harmonikázás, pipázás következett, még nem az elfáradt vadászok pihenőre nem tértek.
Hajnalban mikor még a sárga kutya is szunyókált, valakik belopóztak a táborra, valószínűleg megdézsmálni a készletet. Doki éberségének, illetve, hogy a látogatók zajt csaptak köszönhető, hogy megmenekült a csapat. Még egy lövés is eldördült, hogy kinek a puskájából azt máig homály fedi. De az biztos, hogy Misó még erre sem ébredt fel, és értetlenül motyogott a többiekre, miért is nem hagyják aludni.
Nemsokára megérkeztek a hiányzó vadászok is, miután elmesélték nekik a hajnali eseményeket napirendre is tértek felette. Ez annyira mindennapos errefelé. A reggelihez már jókedvűen láttak.
A jóllakott tárasaságnak Doki mondta el a találkozó célját, hogy kiválasszuk azt a prémvadászt aki a szent pipa birtoklásával az indiánok bizalmát elnyeri a számunkra. Sajnos egy rossz hír is érkezett, az indiánok által hófehér haja miatt Nagy Fehér Sasnak is hívott és legnagyobb tiszteletben álló nagy öregünk eltávozott az örök vadászmezőkre. Hogy búcsút vegyünk tőle, napnyugat felé fordítva fegyvereink sortüzet lőttünk.
Ezután kezdetét vette a versengés, amely igazából nem egymás legyőzéséről szólt. Hanem a legkiválóbb prémvadász kiválasztása mindannyiunk érdeke. Ezért még olyan feladatok is voltak, ahol segíteni kellett egymást, hiszen a vadonban is ezen múlhat az életünk, mennyire bízhatunk egymásban.
Először az erőd mögötti erdőben és elhagyott farmon kellett mosómedvére vadászni.
A vadászat végén KincseA hozott 1 mosómedvét, Misó 3-al robogott be a táborba, ami ha az állapotát figyelembe vesszük nem kis teljesítmény, de Etheus túl tett rajta 5 prém száradt az övére felakasztva. Már csak Ttimi volt hátra, meg is érkezett vagy három prémmel az oldalán. Azt hittük meg van a győztes, mikor szégyellősen még előhozott egy kupacot és mi álmélkodva számoltuk, összesen 17 mosómedvét ejtett el. Elmondta, hogy a mosómedvék által hagyott nyomokra hagyatkozva talált rájuk. Ezek után nem csoda, ha a nyomolvasási versenyt is ő nyerte.
Hogy kiderítsük mennyire tudunk összedolgozni, két csapatot is alkottunk. Az első csapatot Doki, KincseA, Misó, a másodikat Etheus, Ttimi, és Wasicuya alkotta. Egy ingoványon kellet átkelni a csapatoknak, hogy közben egyikőjük még puskával vigyázzon is a menetre. A túlparton kés és tomahawk dobásban is összemérték az ügyességüket. A mókusvadászatra szintén a csapatok készültek. De a hódvadászatot, amely igen nehéz, és az éber jószágot még két embernek is nehéz meglepni, csak párban folytatták. Ez végül eldöntötte a versengést mivel KincsA és Etheus két, Doki, Misó három, és Ttimi, Wasicuya is három hódot ejtett. Így a legeredményesebb prémvadász, aki nem csak a mosómedve vadászatban, hanem nyomolvasásban, csapatmunkában, segítőkészségben is jó volt Ttimi lett, meg kapva ezért a szent fekete sas pipát, és a legkiválóbb prémvadász címet.
Másnapra az erőd elcsendesedett, legalábbis a prémvadászok ezt hitték. Wasicuja azonban még maradt egy napot és találkozott két kalandorral Koleatti-val és a beszélő nevű Gunsmoke-kal. Akikkel még érdekes kalandokban lehet részük, de ez még a jövő titka.
Wasicuja
